2011. június 19., vasárnap

A FARKAS ÉS A RÓZSA ...


Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta - Milyen kecses!

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

Mind ilyenek vagytok. - gondolta a farkas a fák közül - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a farkas - Miért kell bántani?

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett
. :)

2011. április 29., péntek

Tanulj a tapasztalataidból!

"Boldog az az ember aki... értelmet nyer!" (Péld. 3:13)


Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
Bob Gass- Mai Ige

2011. április 7., csütörtök

A MEGMARADÁS ÚTJA



"Egy pedig õközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsõítvén az Istent nagy szóval." Lukács 17,15

A megmaradás útja a hitbõl való hálaadás. A hálás embernek Isten mindig többet ad. Lehet, hogy ez az egy is elkezdett hazafelé szaladni, de eszébe jutott: Nem! Vissza kell mennem Ahhoz, aki a parancsot mondta. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a szíve vitte õt vissza ahhoz a Jézushoz, aki elküldte õket. Vajon hányszor futottunk már el az ajándékkal, amit az Úrtól kaptunk, és elveszítettük az Ajándékozót. Õ visszament ahhoz, akitõl kapta. Olyan jó, hogy az Ige világosan, egyszerûen megmond mindent. "Egy pedig õközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsõítvén az Istent nagy szóval." Ez az egy ember három dolgot tett. Az elsõ, hogy dicsõítette Istent. Vajon megtörtént-e ez az életedben, amikor láttad, hogy valami megváltozott, bocsánatot kaptam? A második, hogy ez az ember leborult. Értjük-e, hogy ennek milyen komoly jelentõsége van? Aki leborul, alárendeli magát annak, aki elõtt leborult. Arccal! Nem akarta, hogy az arcát lássák. Már nem õ számított. Az volt a fontos, Aki meggyógyította. A harmadik, amit megtesz, a hálaadás. Amikor valóban hálát adok, akkor le kell borulni a földre, csak onnan lehet hálát adni. "Mindenekben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok" (1Thessz 5,18). Ha teljesíted akaratát, egyetlen kérdésed lehet, ami Pál apostol kérdése is volt: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ez az ember megtudta, mi az Isten akarata: hogy hálát adjak. Nem egyszer, nem egy pár szóval egy életen keresztül. Vajon te vagy-e az az egy, aki megmarad hálás szívûnek, aki nem gyõz hálát adni minden nap mindenért?




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!


Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl


Mennyei édes Atyám! Hálát adok Neked és köszönöm azt, hogy minden nap megújítod kegyelmed és szereteted. Köszönöm Neked, hogy gondoskodsz rólunk és hogy úgy rendelted, hogy nekem is legyen munkám az idősotthonban. Köszönöm, hogy ott lehetek, ahol látni akarsz Uram. Kérlek légy velem, hogy tudjak szolgálni Neked és az embertársaimnak úgy, ahogy Te szeretnéd azt. Köszönöm, hogy részt vehettem a munkatársképzőn, hogy a szolgáló törzs tagja lehetek, kérlek add, hogy legyen áldott a szolgálatom és a testvéreim szolgálata a Cursillon, hogy dicsőíthessünk Téged munkánkkal, és erősödjenek meg hitükben azok, akik részt vesznek majd. Köszönöm, hogy gondot viselsz rólunk és szeretteinkről minden nap! Tied a dicsőség és a hálaadás örökké. Kérlek fogadd el imámat az ÚR Jézus nevében. Ámen!

2011. április 1., péntek

Az imádkozó Jézus



"Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott." Márk 1,35

Jézusnak állandó kapcsolata volt az Atyával. Mégis kiment kora reggel imádkozni. Annyi minden próbálta Õt elszakítani az Atyától. A Sátán akarta a megkísértés történetében elérni, hogy önállósítsa magát, és ne csak akkor cselekedjen, amikor az Atyát látja cselekedni. Változtasd a köveket kenyérré, éhes vagy, elégítsd ki magad. A világ minden országát neked adom. Vesd alá magadat! Tegyél csodát! Az emberek részérõl is folyton ott van a kísértés. Az anyja mondja: Fiam, nincs borunk. Csinálj már valamit! Milyen egyszerû lenne cselekedni. Soha olyan élesen nem szólt Jézus az anyjához, mint akkor. Szemrehányás érte Márta részérõl: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, miért nem jöttél?! Péter kéri, építsünk három hajlékot. A kenyércsoda elõtt mondják: küldd el az embereket, szerezzenek maguknak élelmet. Jézus olyan emberek között élt, akik állandóan befolyásolni akarták. Ismered a lázadó testet? "Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem ez a pohár!" Érted már, miért ke llett Jézusnak csendbe menni, imádkozni? A 12 tanítvány elhívása elõtt egy éjszakát imádkozott át. Biztos vagyok benne, név szerint megkapta õket. Imádkozott az övéiért, sõt egyes emberekért: Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem õrizd meg õket. Imádkoztam érted, Péter, hogy el ne fogyatkozzék a hited. - Rászorulsz már Jézus imádságára? A mennyben látjuk majd, hogy milyen helyzetekben csak Jézus imádsága tartott meg. Adj hálát az imádkozó Jézusért, Aki a legjobban tudja, hogy a Sátánnak, a bûnnek milyen hatalma van ezen a földön. Isten az ítéletet Jézusra bízta, mert Õ ismer és szeret téged. Bízd hát magad hittel az érted is imádkozó Jézusra!




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

2011. március 24., csütörtök

Csillag :)



"Látom Õt, de nem most; nézem Õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelbõl." 4Mózes 24,17

"Látom" csak annyit jelent, hogy egy pillanatra meglátom. A "nézem" egy hosszú, tartós szemlélést jelent. Az Ördög ettõl akar elszakítani, hogy ne tudjam nézni. Ha egy pillanatra meglátod, nagyon nagy öröm. De nézd tovább, mert ez által fogsz megváltozni. Azáltal lesz az Õ képe rajtad, minél hosszabban nézed. Bálám azt mondja: "Csillag származik Jákóbból." Nappal a nap világít, éjjel a csillagok. Észrevetted már, milyen sötét éjszaka van most a földön? Tudod, hogy akkor van a legsötétebb, amikor a hajnal közeledik? Az erkölcsi, az anyagi életben talán soha nem volt még ilyen sötét, mint most. A Csillag, amely Jákób népébõl származik, Isten népébõl származik. Az Ószövetség lapjain látod Õt? Jézus mondja, amikor Mózesrõl beszél: "Én rólam írt õ" (Jn 5,46). Jézus Krisztusnak fénye az Atyától volt. Kapcsolata volt Vele. Isten azt szeretné elérni, hogy belõled csillag legyen. Aki befogadja Jézust, csillaggá kell legyen. A bennszülöttek így mondták egy misszionáriusra, aki mindig r agyogott: Nem tudjuk, mi van vele, olyan, mintha villanykörtét nyelt volna, belülrõl állandóan világít. A másik, amiért fényes lehet egy csillag: a használattól. Engedd, hogy az Úr használjon, ne gondold, hogy elkopsz. Milyen jó lenne, ha életed, ahogy kopik, egyre fényesedne. Míg egyszer felkerül Isten országába, és ott örökké fénylik. Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? Bár utolsó lélegzetig a kezében lehetnél! Azt mondja az Ige: Mindig kezénél vannak az Õ szentjei.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

                                                

2011. március 23., szerda

Boci szelet! :)


Hozzávalók a kakaós tésztához :

8 evőkanál  liszt, 5 evőkanál cukor,  4 tojás, 1 dl tej, 1 dl olaj, 3 evőkanál kakaópor, 1 cs. sütőpor

Túrós részhez :

fél kg túró, 5 evőkanál cukor, 1 tojás, 1 cs. vaníliacukor, 5 dkg búzadara, 1 citrom héja, mazsola.

Elkészítés : A tojások sárgáját keverjük ki a cukorral, adjuk hozzá tejet, az olajat, a kakaóport majd a sütőporral összekevert lisztet is. A tojásfehérjéket verjük habbá és óvatosan keverjük bele a kakaós masszába.

A túrós részhez a túrót keverjük ki a tojással, a kristálycukorral, a van.cukorral, a reszelt citromhéjjal valamint a mazsolával és a búzadarával.

Egy közepes méretű tepsibe tegyünk sütőpapírt és öntsük bele a kakaós masszát. Egy kávéskanál segítségével szórjuk rá „foltokban” a túrós masszát a kakaósra. Elsőre lehet, hogy soknak tűnik a túrós massza, de bátran rá lehet szórni mind, mert bőven „elfér” benne.
Előmelegített sütőben, lassú tűzön, 170 fokon, kb. 30 perc alatt süssük készre. Ellenőrizzük tűpróbával. 

Egy nagyon finom, könnyű túrós süti! Jó étvágyat hozzá! :))

2011. március 21., hétfő

Lépj végre tovább!


„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”
János első levele 1:9

„Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.

Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!”



2011. március 18., péntek

Rizsfelfújt



Hozzávalók: 
1 liter tej, 20 dkg rizs, 5 ek cukor, 4 tojás, 1 citrom reszelt héja, 1 cs. vaníliás cukor, csipetnyi só, mazsola

Elkészítés:
 
A tejből, rizsből és 3 ek. cukorból tejberizst főzünk, majd langyosra hűtjük, hozzákeverjük a citromhéjat. A tojás sárgákat a 2 ek cukorral habosra keverjük és a rizshez adjuk, majd a fehérjéket kemény habbá verjük és szintén a rizshez keverjük. Kivajazott tálba öntjük ( vagy sütőpapíron )  és kb. 30 percig sütjük.
30 * 20 cm-es tepsiben készült.Nagyon finomra sikerült! Jó étvágyat hozzá!:))





2011. március 11., péntek

Spenótos spagetti!

Hozzávalók:

- 1 tasak fagyasztott spenót, vagy fél kg friss spenót levél
- 4 cikk fokhagyma
-vaj
-só, bors
-kevés olaj
-25 dkg szalámi, vagy sonka
-tej
-spagetti

Elkészítés:

A fokhagyma cikkeket felvágom apróra, kevés vajon és olajon megdínsztelem. Kiolvasztom a spenótot, vagy ha friss, felvágom és hozzáadom a fokhagymához. Felvágom apróra a szalámit, vagy sonkát és megpirítom. Kavargatom, közben hozzáadom a fűszereket, hozzáöntöm a tejet és forrni hagyom. Amikor kész van, hozzáadom a megfőtt spagettit és állni hagyom, hogy keveredjen össze jól a spenóttal. Tejföllel tálalom, esetleg ketchupot is teszek hozzá. Én így szeretem! Jó étvágyat hozzá! :)

2011. március 5., szombat

Szarvaspörkölt recept Boróka módra! :)

Hozzávalók:    
 Idő: 60 perc

-fél kg szarvascomb
- 2 fej vöröshagyma
- pirospaprika
-5 dl száraz vörösbor
-kevés olaj
-bors
-rozmaring
-bazsalikom
-fokhagyma
- 2 dl paradicsomlé
- tejföl

Elkészítés:

A húst apró kockára vágom, a hagymát apróra felszeletelem. A hagymát kevés olajon megpirítom, hozzá adom a húst, a paradicsomlevet, és a fűszereket, vizet adok hozzá, amennyi kell. Amikor a víz elfőtt, és a mártás besürűsödött, felöntöm vörösborral. Ekkor hozzáadom az apróra vágott foghagymát és megvárom, amíg újra besürűsödik.
Köretként lehet készíteni hozzá krumplit, laskát, ami jól esik. Tejföllel tálalom. Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés: ha nincs szarvashús, akkor borjúhússal is nagyon finom! :)

                                                 



2011. február 17., csütörtök

Megtetszett...:)

Shakespeare: 18. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

Hatékony gyógymód?!

Azon gondolkodtam el néhány perce, hogy amikor másvalaki sorolja nekünk a problémáit, akkor készségesen, mindent bevetve próbáljuk vigasztalni, de ha nekünk van bajunk, az utolsó előtti helyre kerül az, hogy megoldást találjunk rá. A reklámokban könnyedén sorolják azt, hogy ha megszeretnél szabadulni a láztól, ha megszeretnél szabadulni a torokfájástól, vagy éppen az orrod dugult be, milyen gyógyszer a legtökéletesebb rá. Azt viszont nem kérdik meg, hogy a problémáidtól nem szeretnél megszabadulni? Na és mi a legjobb gyógyszer rá??
Hihetetlen, hogy ilyen gondolatok vannak bennem, de jogos a kérdés, azt hiszem...
Talán ideiglenes gyógymód rá az, ha megnézek egy vígjátékot... de ettől csak enyhül a hatása... jobb mint semmi, nem?


Amikor semmi sem akar összejönni...

Tudjátok, mostanában nagyon nehéz, mert egyszerre kicsit sok minden a fejünk felé gyűlt, mint a tornyosuló fekete felhők, amelyek a napot eltakarják, és ezért a szürkeállományban nem látni semmi fénysugarat.
Nem elég, hogy faképnél hagytak azok, akikben megbíztunk, a dolgozatommal sem haladok, csak topogok egy helyben, most még a lakástulajdonos is ki akar facsarni minket, mint egy citromot, mert újabban megint akar garanciát tőlünk, elég sokat. Egész héten stresszeltem magam ezek a dolgok miatt, és nemhogy csökkennének, megoldódnának, még jobban gyarapodnak. Ezeket leszámítva, nem panaszkodom, jól vagyok, csak kicsit nagyon ki vagyok. Ezt lehet nevezni az élet labirintusának, amiből talán ki lehet jutni, de nehezen!

2011. február 15., kedd

Arról, hogy milyen jó, ha mosolyogsz...

A mosolyt jó látni az emberek arcán, ha pedig te mosolyogsz, nemcsak jobb kedved lesz, de pillanatnyilag talán elmúlnak a benned dúló érzések.A mosoly által azt fejezzük ki, hogy örvendünk valaminek, valakinek, de akkor is jól jön, ha vigasztalsz valakit, vagy arra az embertársadra mosolyogsz rá, aki megértésre vár.

 A mosoly értéke semmibe sem kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban, és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára, nem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak aki maga már nem tud mosolyogni.
Ha megakarod kedveltetni magadat az emberekkel,
akkor MOSOLYOGJ!

Az élet igazságtalan oldala...

Miért?Hát azért, mert ezen a világon sosem tudod, hogy kiben lehet megbízni és kiben nem... lehetsz kedves akárkihez, úgysem számít, sokan olyan könnyen meg tudják játszani, hogy minden rendben van, és úgy átvernek, ahogy csak tudnak. Hogy miért? Azért, mert  sokan szemetek, és erre csak akkor jöhetsz rá, amikor már túl késő. Üresség marad benned, és amit hátrahagynak, csak nyomor. Vannak, akiknek ez tetszik, hogy kiteleljenek azoknál, akik jó szívűek, aztán meg lelépnek, ott hagynak a költségekkel, amit fogyasztottak, és annak örvendenek, hogy de jó, hogy téged is átverhettek, és még ki tudja hány embert!
Tudjátok, már rég nincs ezen a földön igazság, miért is lenne, hiszen Mátyás királyról is tévesen hittük, hogy az volt, holott zsarnok volt. 
Attól még lehet reménykedni a jóban, lehet és szabad boldognak lenni, de ez nem igazság, hogy azok az emberek hagynak ott a bajban, akikkel jól egyeztél, rendes voltál hozzájuk...Az ilyen helyzetekben is erősek kell maradjunk, és tovább küzdeni az egészséges, örömteli élet érdekében és hátunk mögött hagyni azt, ami rossz volt, ami már a múlté... Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, még akkor sem lehetett volna másként, ha jelen lettünk volna akkor,  amikor az események megtörténtek...

2011. február 14., hétfő

A szomorúságról....

Márai Sándor: A szomorúságról    

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

2011. február 12., szombat

Veletek vagyok

"Ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen." Máté 28,20b

Vajon megmelegíti-e most a szíved ez a két szó: "veletek vagyok"? Jézus azért rendelte tanítványait a hegyre, hogy ott meglássák Őt. Isten rendjében mindennek megvan a helye. Ahova Ő rendelt, ott megláthatod Őt. Látod-e azt a kezet, amelyik minden mögött ott van, és rendezi körülményeidet? Vajon megnyílt-e már a szemed annak meglátására, hogy Jézus mindenütt ott van? Minden utadban, szavadban, gondolatodban. Hall és ért mindent. Az, hogy "veletek vagyok", lehet számodra vigasztalás, de ítélet is. A tanítványok, amikor meglátták Jézust, leborultak előtte. Mert aki meglátja Őt, úgy jár, mint Pál apostol, aki magas lovon jött, és egy pillanat alatt a földön volt, amikor Jézus megszólította. Vagy mint Péter a csodálatos halfogásnál. Nem mondta ő, hogy leborulok, csak egyszerűen Jézus lábaihoz esett. Mert látta önmagát, és látta Jézust. Az, hogy Jézus velünk van, félelem nélküli, szabad életet jelent. Amikor majd beszélned kell róla, akkor is veled lesz. Mindene megvan annak, akivel Ő van. Az Úrban biztonság és ellátottság van. Mindig magadja, amire szükséged van. "Nyisd szét a te szájad, és én betöltöm azt" (Zsolt 81,11). Nem kell félned a jövőtől, a drágaságtól. "A drágaságot neveted" - mondja az Ige Jób könyvében. Szeretheted Őt, és te is szeretve vagy. Fölnézhetsz Rá, és mondhatod: "Szeretlek, Uram, én erősségem!" (Zsolt 18,2). Az emberi szeretet sokszor csalódást jelent. Hadd simogasson most meg ez a két szó: "veletek vagyok", hogy boldog, védett, elégedett ember lehess.

2011. február 10., csütörtök

Szeretlek!!!

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus - szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Shakespeare 75. szonett)

2011. február 9., szerda

Figyelmezz szavaimra



"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat!" Zsoltár 5,2

Gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama, figyelj! Mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, hogy nem is figyel ránk senki. Az Úr mindig figyel, Õ nem olyan, mint a szülõk. Csak te gon-dolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem válaszol azonnal, de mindig figyel. Kérdezem, van-e, amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben.? Az 5. zsoltár háromféle imádságról beszél. "Értsd meg az én sóhajtásomat!" A sóhajtás is lehet ima? A sóhajnak tartalma van. Isten arra is figyel. A második fajta imádság: "Ügyelj az én kiáltásom szavára." Amikor valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Volt-e már, hogy kiáltásod S. O. S. kiáltás volt? Az Úr mindenfajta imádságot ért, és figyel rá. "Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád, és vigyázok." Amikor leültél, hogy csendességben légy, gondoltál-e arra, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek? Milyen nagy ajándék ez. Az Úr ismer, egészen tudja, hogy ki vagy, és mégis lehetõséged van arra, hogy kegyelmét ki árassza reád. Vessünk el magunktól minden hamisságot, képmutatást. Isten nem gyönyörködik a hamisságban. Csak alázatosan közelíthetsz Hozzá. Teljes szívedbõl borulj le az Úr elõtt, hogy vezethessen az Õ Igéjével, és egyengethesse elõtted utadat a mai napon is. Az Úr el akar juttatni oda, hogy tudj mindennek örülni. Hadd legyen igaz életedben ez az Ige: "Örvendeznek tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizzsal."
 

Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin! Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

2011. február 5., szombat

Reggeli elmélkedés...

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés. 

Részlet Bob Gass Mai Ige

Csendes percek Istennel

Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30).

"Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33). " Részlet Bob Gass Mai Ige

A legnagyobb kérés...


"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem kesereű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh, Atyám!"
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy TE akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!


2011. február 4., péntek

Az alteregó küzdelme...

Csak néha-néha volt ilyen érzése... de akkor nagyon... mintha kést forgatnának a szívében... nehezen élte meg, ahogyan most is... Olyan ez, mint az elhagyatottság érzése, de mégis más... hogy miért? Ő sem tudta megmagyarázni önmagának...
Csendben ült a szobában és gondolkodott... a szeretett férfi hiányát érezte... olykor belefárad abba, hogy úgy legyen jelen az életében ez az érzés, mint egy látomás, mint egy hang, amely szertefoszlik a köd sűrűjében, vagy mint egy szédülés...

Csak egy dologba tudott kapaszkodni... ha arra gondolt, hogy az életénél is jobban szereti. A derekán ott a kard, amelyet nagyapjától kapott. Használni fogja...  de csak akkor, ha nem lát más kiutat abban a helyzetbenHiába próbálják megdobálni a kétségek merev köveivel, ő nem adja fel, harcolni fog érte. Elhatározta, hogy végig kitart és kiúszik a mély, végeláthatatlan süppedő iszapból, amelyet a csüggedés mocsarának neveznek a helybéli emberek. Egyik pillanatban még a lován vágtat a sűrű erdőben, a másik pillanatban már meginog lába alatt a talaj, de a gondolat által, hogy képes lesz rá, megerősíti... hínárok veszik körül, de szétvágja azokat, és kilovagol a fényben úszó tisztásra... megmenekült!

Finom almástészta recept!

Nagyon egyszerű, finom, ötletes, és könnyű elkészíteni.Azért szeretem, mert nem ég meg a tészta alja, mert felül van, így nem lehet elrontani! Sütési idő: 5o perc.                                                                                                                                                                    

Hozzávalók:- 6 ek. liszt
                   -6 tojás
                    -6 ek. cukor
                   - 1 tasak sütőpor
                   -1 tasak vaníliacukor
                    - 1o db. alma

Elkészítés: Meghámozom és cikkekre vágom az almát,  közepes átmérőjű tepsibe cukrot hintek vékonyan és közepes lángon megpergelem. A tojássárgát és a tojásfehérjét külön külön felverem habosra, és beleteszem a tálba. A hozzávalókat krémessé keverem, az almákat beleteszem a tepsibe, ráöntöm a masszát, és beteszem a sütőbe. 1o perc után leveszem a lángot felesre, ajánlott résnyire kitámasztani a ler ajtót, mert a levegőtől megnő a tésztája, mivel piskótatészta.    Jó étvágyat!

Antoine de Saint-Exupery: Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Ámen!

Lehet, hogy jön a tavasz?

Egy ideje figyelem, hogy kezd csökkenni a hőmérséklet, már egy ideje -9 volt, de jó hír: ma már csak -8!
 Kezd olvadni a hó, ha megnézitek, már nem annyira havasak a fák, és a járdán is kevesebb a jég...
Gondolom, már mindenki nagyon várja, hogy felmelegedjen az idő, rügyezzenek, virágozzanak a fák, és amikor süt a nap, ne csak az égen jelenjen meg, hanem a melege is járjon át!
Érdekes, hogy mi emberek, hogy gondolkodunk... ha ősz van, várjuk a telet, hogy legyen minden fehér, még ha hidegebb lesz is, nem baj, csak az ünnepekkor legyen fehér hó... aztán ha elegünk van a télből, a tavaszt várjuk, a meleget, s majd a nyarat, hogy utazzunk, pihenjünk, fürödjünk és fogyasszuk az aktuális gyümölcsöket...
Mindez szép és jó, de szebb lenne, ha mindig annak örvendenénk, ami van és nem kívánnánk épp azt, ami nincsen... de hát, ilyenek vagyunk mi emberek! :))

2011. február 3., csütörtök

Egyik kedvenc idézetem:

"Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van!"(Anthony de Mello)

Gondolatok a létezésről...

Reggelenként ha felébred, arra gondol, milyen jó, hogy nincs egyedül ebben a világban. Látja, érzi, hogy mellette puhán, melegen lélegzik az a férfi, aki mindene... Mélyen alszik... kár lenne felébreszteni, hiszen éjjel dolgozik, nemrég ért haza. Szereti őt, jobban, mint bárki mást az életében... tőle szeretne várni gyermeket. Bárcsak már érezné, hogy nem csak a külső világban, de belül sincs már egyedül...
Sok mindent köszönhet neki... hiszen annak ellenére, hogy jobb is lehetne az élete, mégis, mindent megad neki, ami a boldogságához szükséges. Mindketten beérik annyival, amennyi éppen szükséges.
Arra gondol, hogy mikor régen jobb volt a sorsa gyermekkorában, mindig egyszerűbb életre vágyott, és fölöslegesnek tartotta mindazt, ami túlzottan jelen volt életében, mert csak ideig-óráig volt öröm számára. Hiszen, az öröm csak akkor tartós, ha nincs szeretethiánya.
Úgy érezte, hogy a szeretet és a béke a lételemei, amelyek nélkül csak félig van itt a világban...