Gondolatok a létezésről...

Reggelenként ha felébred, arra gondol, milyen jó, hogy nincs egyedül ebben a világban. Látja, érzi, hogy mellette puhán, melegen lélegzik az a férfi, aki mindene... Mélyen alszik... kár lenne felébreszteni, hiszen éjjel dolgozik, nemrég ért haza. Szereti őt, jobban, mint bárki mást az életében... tőle szeretne várni gyermeket. Bárcsak már érezné, hogy nem csak a külső világban, de belül sincs már egyedül...
Sok mindent köszönhet neki... hiszen annak ellenére, hogy jobb is lehetne az élete, mégis, mindent megad neki, ami a boldogságához szükséges. Mindketten beérik annyival, amennyi éppen szükséges.
Arra gondol, hogy mikor régen jobb volt a sorsa gyermekkorában, mindig egyszerűbb életre vágyott, és fölöslegesnek tartotta mindazt, ami túlzottan jelen volt életében, mert csak ideig-óráig volt öröm számára. Hiszen, az öröm csak akkor tartós, ha nincs szeretethiánya.
Úgy érezte, hogy a szeretet és a béke a lételemei, amelyek nélkül csak félig van itt a világban...