Csendben ült a szobában és gondolkodott... a szeretett férfi hiányát érezte... olykor belefárad abba, hogy úgy legyen jelen az életében ez az érzés, mint egy látomás, mint egy hang, amely szertefoszlik a köd sűrűjében, vagy mint egy szédülés...
Csak egy dologba tudott kapaszkodni... ha arra gondolt, hogy az életénél is jobban szereti. A derekán ott a kard, amelyet nagyapjától kapott. Használni fogja... de csak akkor, ha nem lát más kiutat abban a helyzetbenHiába próbálják megdobálni a kétségek merev köveivel, ő nem adja fel, harcolni fog érte. Elhatározta, hogy végig kitart és kiúszik a mély, végeláthatatlan süppedő iszapból, amelyet a csüggedés mocsarának neveznek a helybéli emberek. Egyik pillanatban még a lován vágtat a sűrű erdőben, a másik pillanatban már meginog lába alatt a talaj, de a gondolat által, hogy képes lesz rá, megerősíti... hínárok veszik körül, de szétvágja azokat, és kilovagol a fényben úszó tisztásra... megmenekült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése