2011. február 17., csütörtök

Megtetszett...:)

Shakespeare: 18. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

Hatékony gyógymód?!

Azon gondolkodtam el néhány perce, hogy amikor másvalaki sorolja nekünk a problémáit, akkor készségesen, mindent bevetve próbáljuk vigasztalni, de ha nekünk van bajunk, az utolsó előtti helyre kerül az, hogy megoldást találjunk rá. A reklámokban könnyedén sorolják azt, hogy ha megszeretnél szabadulni a láztól, ha megszeretnél szabadulni a torokfájástól, vagy éppen az orrod dugult be, milyen gyógyszer a legtökéletesebb rá. Azt viszont nem kérdik meg, hogy a problémáidtól nem szeretnél megszabadulni? Na és mi a legjobb gyógyszer rá??
Hihetetlen, hogy ilyen gondolatok vannak bennem, de jogos a kérdés, azt hiszem...
Talán ideiglenes gyógymód rá az, ha megnézek egy vígjátékot... de ettől csak enyhül a hatása... jobb mint semmi, nem?


Amikor semmi sem akar összejönni...

Tudjátok, mostanában nagyon nehéz, mert egyszerre kicsit sok minden a fejünk felé gyűlt, mint a tornyosuló fekete felhők, amelyek a napot eltakarják, és ezért a szürkeállományban nem látni semmi fénysugarat.
Nem elég, hogy faképnél hagytak azok, akikben megbíztunk, a dolgozatommal sem haladok, csak topogok egy helyben, most még a lakástulajdonos is ki akar facsarni minket, mint egy citromot, mert újabban megint akar garanciát tőlünk, elég sokat. Egész héten stresszeltem magam ezek a dolgok miatt, és nemhogy csökkennének, megoldódnának, még jobban gyarapodnak. Ezeket leszámítva, nem panaszkodom, jól vagyok, csak kicsit nagyon ki vagyok. Ezt lehet nevezni az élet labirintusának, amiből talán ki lehet jutni, de nehezen!

2011. február 15., kedd

Arról, hogy milyen jó, ha mosolyogsz...

A mosolyt jó látni az emberek arcán, ha pedig te mosolyogsz, nemcsak jobb kedved lesz, de pillanatnyilag talán elmúlnak a benned dúló érzések.A mosoly által azt fejezzük ki, hogy örvendünk valaminek, valakinek, de akkor is jól jön, ha vigasztalsz valakit, vagy arra az embertársadra mosolyogsz rá, aki megértésre vár.

 A mosoly értéke semmibe sem kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban, és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára, nem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak aki maga már nem tud mosolyogni.
Ha megakarod kedveltetni magadat az emberekkel,
akkor MOSOLYOGJ!

Az élet igazságtalan oldala...

Miért?Hát azért, mert ezen a világon sosem tudod, hogy kiben lehet megbízni és kiben nem... lehetsz kedves akárkihez, úgysem számít, sokan olyan könnyen meg tudják játszani, hogy minden rendben van, és úgy átvernek, ahogy csak tudnak. Hogy miért? Azért, mert  sokan szemetek, és erre csak akkor jöhetsz rá, amikor már túl késő. Üresség marad benned, és amit hátrahagynak, csak nyomor. Vannak, akiknek ez tetszik, hogy kiteleljenek azoknál, akik jó szívűek, aztán meg lelépnek, ott hagynak a költségekkel, amit fogyasztottak, és annak örvendenek, hogy de jó, hogy téged is átverhettek, és még ki tudja hány embert!
Tudjátok, már rég nincs ezen a földön igazság, miért is lenne, hiszen Mátyás királyról is tévesen hittük, hogy az volt, holott zsarnok volt. 
Attól még lehet reménykedni a jóban, lehet és szabad boldognak lenni, de ez nem igazság, hogy azok az emberek hagynak ott a bajban, akikkel jól egyeztél, rendes voltál hozzájuk...Az ilyen helyzetekben is erősek kell maradjunk, és tovább küzdeni az egészséges, örömteli élet érdekében és hátunk mögött hagyni azt, ami rossz volt, ami már a múlté... Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, még akkor sem lehetett volna másként, ha jelen lettünk volna akkor,  amikor az események megtörténtek...

2011. február 14., hétfő

A szomorúságról....

Márai Sándor: A szomorúságról    

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

2011. február 12., szombat

Veletek vagyok

"Ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen." Máté 28,20b

Vajon megmelegíti-e most a szíved ez a két szó: "veletek vagyok"? Jézus azért rendelte tanítványait a hegyre, hogy ott meglássák Őt. Isten rendjében mindennek megvan a helye. Ahova Ő rendelt, ott megláthatod Őt. Látod-e azt a kezet, amelyik minden mögött ott van, és rendezi körülményeidet? Vajon megnyílt-e már a szemed annak meglátására, hogy Jézus mindenütt ott van? Minden utadban, szavadban, gondolatodban. Hall és ért mindent. Az, hogy "veletek vagyok", lehet számodra vigasztalás, de ítélet is. A tanítványok, amikor meglátták Jézust, leborultak előtte. Mert aki meglátja Őt, úgy jár, mint Pál apostol, aki magas lovon jött, és egy pillanat alatt a földön volt, amikor Jézus megszólította. Vagy mint Péter a csodálatos halfogásnál. Nem mondta ő, hogy leborulok, csak egyszerűen Jézus lábaihoz esett. Mert látta önmagát, és látta Jézust. Az, hogy Jézus velünk van, félelem nélküli, szabad életet jelent. Amikor majd beszélned kell róla, akkor is veled lesz. Mindene megvan annak, akivel Ő van. Az Úrban biztonság és ellátottság van. Mindig magadja, amire szükséged van. "Nyisd szét a te szájad, és én betöltöm azt" (Zsolt 81,11). Nem kell félned a jövőtől, a drágaságtól. "A drágaságot neveted" - mondja az Ige Jób könyvében. Szeretheted Őt, és te is szeretve vagy. Fölnézhetsz Rá, és mondhatod: "Szeretlek, Uram, én erősségem!" (Zsolt 18,2). Az emberi szeretet sokszor csalódást jelent. Hadd simogasson most meg ez a két szó: "veletek vagyok", hogy boldog, védett, elégedett ember lehess.

2011. február 10., csütörtök

Szeretlek!!!

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus - szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Shakespeare 75. szonett)

2011. február 9., szerda

Figyelmezz szavaimra



"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat!" Zsoltár 5,2

Gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama, figyelj! Mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, hogy nem is figyel ránk senki. Az Úr mindig figyel, Õ nem olyan, mint a szülõk. Csak te gon-dolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem válaszol azonnal, de mindig figyel. Kérdezem, van-e, amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben.? Az 5. zsoltár háromféle imádságról beszél. "Értsd meg az én sóhajtásomat!" A sóhajtás is lehet ima? A sóhajnak tartalma van. Isten arra is figyel. A második fajta imádság: "Ügyelj az én kiáltásom szavára." Amikor valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Volt-e már, hogy kiáltásod S. O. S. kiáltás volt? Az Úr mindenfajta imádságot ért, és figyel rá. "Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád, és vigyázok." Amikor leültél, hogy csendességben légy, gondoltál-e arra, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek? Milyen nagy ajándék ez. Az Úr ismer, egészen tudja, hogy ki vagy, és mégis lehetõséged van arra, hogy kegyelmét ki árassza reád. Vessünk el magunktól minden hamisságot, képmutatást. Isten nem gyönyörködik a hamisságban. Csak alázatosan közelíthetsz Hozzá. Teljes szívedbõl borulj le az Úr elõtt, hogy vezethessen az Õ Igéjével, és egyengethesse elõtted utadat a mai napon is. Az Úr el akar juttatni oda, hogy tudj mindennek örülni. Hadd legyen igaz életedben ez az Ige: "Örvendeznek tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizzsal."
 

Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin! Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

2011. február 5., szombat

Reggeli elmélkedés...

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés. 

Részlet Bob Gass Mai Ige

Csendes percek Istennel

Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30).

"Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33). " Részlet Bob Gass Mai Ige

A legnagyobb kérés...


"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy "legyen meg a Te akaratod!"

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem kesereű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, "bocsáss meg, óh, Atyám!"
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
"Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém."

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy TE akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!


2011. február 4., péntek

Az alteregó küzdelme...

Csak néha-néha volt ilyen érzése... de akkor nagyon... mintha kést forgatnának a szívében... nehezen élte meg, ahogyan most is... Olyan ez, mint az elhagyatottság érzése, de mégis más... hogy miért? Ő sem tudta megmagyarázni önmagának...
Csendben ült a szobában és gondolkodott... a szeretett férfi hiányát érezte... olykor belefárad abba, hogy úgy legyen jelen az életében ez az érzés, mint egy látomás, mint egy hang, amely szertefoszlik a köd sűrűjében, vagy mint egy szédülés...

Csak egy dologba tudott kapaszkodni... ha arra gondolt, hogy az életénél is jobban szereti. A derekán ott a kard, amelyet nagyapjától kapott. Használni fogja...  de csak akkor, ha nem lát más kiutat abban a helyzetbenHiába próbálják megdobálni a kétségek merev köveivel, ő nem adja fel, harcolni fog érte. Elhatározta, hogy végig kitart és kiúszik a mély, végeláthatatlan süppedő iszapból, amelyet a csüggedés mocsarának neveznek a helybéli emberek. Egyik pillanatban még a lován vágtat a sűrű erdőben, a másik pillanatban már meginog lába alatt a talaj, de a gondolat által, hogy képes lesz rá, megerősíti... hínárok veszik körül, de szétvágja azokat, és kilovagol a fényben úszó tisztásra... megmenekült!

Finom almástészta recept!

Nagyon egyszerű, finom, ötletes, és könnyű elkészíteni.Azért szeretem, mert nem ég meg a tészta alja, mert felül van, így nem lehet elrontani! Sütési idő: 5o perc.                                                                                                                                                                    

Hozzávalók:- 6 ek. liszt
                   -6 tojás
                    -6 ek. cukor
                   - 1 tasak sütőpor
                   -1 tasak vaníliacukor
                    - 1o db. alma

Elkészítés: Meghámozom és cikkekre vágom az almát,  közepes átmérőjű tepsibe cukrot hintek vékonyan és közepes lángon megpergelem. A tojássárgát és a tojásfehérjét külön külön felverem habosra, és beleteszem a tálba. A hozzávalókat krémessé keverem, az almákat beleteszem a tepsibe, ráöntöm a masszát, és beteszem a sütőbe. 1o perc után leveszem a lángot felesre, ajánlott résnyire kitámasztani a ler ajtót, mert a levegőtől megnő a tésztája, mivel piskótatészta.    Jó étvágyat!

Antoine de Saint-Exupery: Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Ámen!

Lehet, hogy jön a tavasz?

Egy ideje figyelem, hogy kezd csökkenni a hőmérséklet, már egy ideje -9 volt, de jó hír: ma már csak -8!
 Kezd olvadni a hó, ha megnézitek, már nem annyira havasak a fák, és a járdán is kevesebb a jég...
Gondolom, már mindenki nagyon várja, hogy felmelegedjen az idő, rügyezzenek, virágozzanak a fák, és amikor süt a nap, ne csak az égen jelenjen meg, hanem a melege is járjon át!
Érdekes, hogy mi emberek, hogy gondolkodunk... ha ősz van, várjuk a telet, hogy legyen minden fehér, még ha hidegebb lesz is, nem baj, csak az ünnepekkor legyen fehér hó... aztán ha elegünk van a télből, a tavaszt várjuk, a meleget, s majd a nyarat, hogy utazzunk, pihenjünk, fürödjünk és fogyasszuk az aktuális gyümölcsöket...
Mindez szép és jó, de szebb lenne, ha mindig annak örvendenénk, ami van és nem kívánnánk épp azt, ami nincsen... de hát, ilyenek vagyunk mi emberek! :))

2011. február 3., csütörtök

Egyik kedvenc idézetem:

"Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van!"(Anthony de Mello)

Gondolatok a létezésről...

Reggelenként ha felébred, arra gondol, milyen jó, hogy nincs egyedül ebben a világban. Látja, érzi, hogy mellette puhán, melegen lélegzik az a férfi, aki mindene... Mélyen alszik... kár lenne felébreszteni, hiszen éjjel dolgozik, nemrég ért haza. Szereti őt, jobban, mint bárki mást az életében... tőle szeretne várni gyermeket. Bárcsak már érezné, hogy nem csak a külső világban, de belül sincs már egyedül...
Sok mindent köszönhet neki... hiszen annak ellenére, hogy jobb is lehetne az élete, mégis, mindent megad neki, ami a boldogságához szükséges. Mindketten beérik annyival, amennyi éppen szükséges.
Arra gondol, hogy mikor régen jobb volt a sorsa gyermekkorában, mindig egyszerűbb életre vágyott, és fölöslegesnek tartotta mindazt, ami túlzottan jelen volt életében, mert csak ideig-óráig volt öröm számára. Hiszen, az öröm csak akkor tartós, ha nincs szeretethiánya.
Úgy érezte, hogy a szeretet és a béke a lételemei, amelyek nélkül csak félig van itt a világban...