A FARKAS ÉS A RÓZSA ...

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta - Milyen kecses!

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

Mind ilyenek vagytok. - gondolta a farkas a fák közül - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a farkas - Miért kell bántani?

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett. :)

Tanulj a tapasztalataidból!

"Boldog az az ember aki... értelmet nyer!" (Péld. 3:13)


Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.
Bob Gass- Mai Ige

A MEGMARADÁS ÚTJA

"Egy pedig õközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsõítvén az Istent nagy szóval." Lukács 17,15

A megmaradás útja a hitbõl való hálaadás. A hálás embernek Isten mindig többet ad. Lehet, hogy ez az egy is elkezdett hazafelé szaladni, de eszébe jutott: Nem! Vissza kell mennem Ahhoz, aki a parancsot mondta. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a szíve vitte õt vissza ahhoz a Jézushoz, aki elküldte õket. Vajon hányszor futottunk már el az ajándékkal, amit az Úrtól kaptunk, és elveszítettük az Ajándékozót. Õ visszament ahhoz, akitõl kapta. Olyan jó, hogy az Ige világosan, egyszerûen megmond mindent. "Egy pedig õközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsõítvén az Istent nagy szóval." Ez az egy ember három dolgot tett. Az elsõ, hogy dicsõítette Istent. Vajon megtörtént-e ez az életedben, amikor láttad, hogy valami megváltozott, bocsánatot kaptam? A második, hogy ez az ember leborult. Értjük-e, hogy ennek milyen komoly jelentõsége van? Aki leborul, alárendeli magát annak, aki elõtt leborult. Arccal! Nem akarta, hogy az arcát lássák. Már nem õ számított. Az volt a fontos, Aki meggyógyította. A harmadik, amit megtesz, a hálaadás. Amikor valóban hálát adok, akkor le kell borulni a földre, csak onnan lehet hálát adni. "Mindenekben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok" (1Thessz 5,18). Ha teljesíted akaratát, egyetlen kérdésed lehet, ami Pál apostol kérdése is volt: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ez az ember megtudta, mi az Isten akarata: hogy hálát adjak. Nem egyszer, nem egy pár szóval egy életen keresztül. Vajon te vagy-e az az egy, aki megmarad hálás szívûnek, aki nem gyõz hálát adni minden nap mindenért?




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

---

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl


Mennyei édes Atyám! Hálát adok Neked és köszönöm azt, hogy minden nap megújítod kegyelmed és szereteted. Köszönöm Neked, hogy gondoskodsz rólunk és hogy úgy rendelted, hogy nekem is legyen munkám az idősotthonban. Köszönöm, hogy ott lehetek, ahol látni akarsz Uram. Kérlek légy velem, hogy tudjak szolgálni Neked és az embertársaimnak úgy, ahogy Te szeretnéd azt. Köszönöm, hogy részt vehettem a munkatársképzőn, hogy a szolgáló törzs tagja lehetek, kérlek add, hogy legyen áldott a szolgálatom és a testvéreim szolgálata a Cursillon, hogy dicsőíthessünk Téged munkánkkal, és erősödjenek meg hitükben azok, akik részt vesznek majd. Köszönöm, hogy gondot viselsz rólunk és szeretteinkről minden nap! Tied a dicsőség és a hálaadás örökké. Kérlek fogadd el imámat az ÚR Jézus nevében. Ámen!

Az imádkozó Jézus

"Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott." Márk 1,35

Jézusnak állandó kapcsolata volt az Atyával. Mégis kiment kora reggel imádkozni. Annyi minden próbálta Õt elszakítani az Atyától. A Sátán akarta a megkísértés történetében elérni, hogy önállósítsa magát, és ne csak akkor cselekedjen, amikor az Atyát látja cselekedni. Változtasd a köveket kenyérré, éhes vagy, elégítsd ki magad. A világ minden országát neked adom. Vesd alá magadat! Tegyél csodát! Az emberek részérõl is folyton ott van a kísértés. Az anyja mondja: Fiam, nincs borunk. Csinálj már valamit! Milyen egyszerû lenne cselekedni. Soha olyan élesen nem szólt Jézus az anyjához, mint akkor. Szemrehányás érte Márta részérõl: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, miért nem jöttél?! Péter kéri, építsünk három hajlékot. A kenyércsoda elõtt mondják: küldd el az embereket, szerezzenek maguknak élelmet. Jézus olyan emberek között élt, akik állandóan befolyásolni akarták. Ismered a lázadó testet? "Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem ez a pohár!" Érted már, miért ke llett Jézusnak csendbe menni, imádkozni? A 12 tanítvány elhívása elõtt egy éjszakát imádkozott át. Biztos vagyok benne, név szerint megkapta õket. Imádkozott az övéiért, sõt egyes emberekért: Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem õrizd meg õket. Imádkoztam érted, Péter, hogy el ne fogyatkozzék a hited. - Rászorulsz már Jézus imádságára? A mennyben látjuk majd, hogy milyen helyzetekben csak Jézus imádsága tartott meg. Adj hálát az imádkozó Jézusért, Aki a legjobban tudja, hogy a Sátánnak, a bûnnek milyen hatalma van ezen a földön. Isten az ítéletet Jézusra bízta, mert Õ ismer és szeret téged. Bízd hát magad hittel az érted is imádkozó Jézusra!




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

---

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

Csillag :)

"Látom Õt, de nem most; nézem Õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelbõl." 4Mózes 24,17

"Látom" csak annyit jelent, hogy egy pillanatra meglátom. A "nézem" egy hosszú, tartós szemlélést jelent. Az Ördög ettõl akar elszakítani, hogy ne tudjam nézni. Ha egy pillanatra meglátod, nagyon nagy öröm. De nézd tovább, mert ez által fogsz megváltozni. Azáltal lesz az Õ képe rajtad, minél hosszabban nézed. Bálám azt mondja: "Csillag származik Jákóbból." Nappal a nap világít, éjjel a csillagok. Észrevetted már, milyen sötét éjszaka van most a földön? Tudod, hogy akkor van a legsötétebb, amikor a hajnal közeledik? Az erkölcsi, az anyagi életben talán soha nem volt még ilyen sötét, mint most. A Csillag, amely Jákób népébõl származik, Isten népébõl származik. Az Ószövetség lapjain látod Õt? Jézus mondja, amikor Mózesrõl beszél: "Én rólam írt õ" (Jn 5,46). Jézus Krisztusnak fénye az Atyától volt. Kapcsolata volt Vele. Isten azt szeretné elérni, hogy belõled csillag legyen. Aki befogadja Jézust, csillaggá kell legyen. A bennszülöttek így mondták egy misszionáriusra, aki mindig r agyogott: Nem tudjuk, mi van vele, olyan, mintha villanykörtét nyelt volna, belülrõl állandóan világít. A másik, amiért fényes lehet egy csillag: a használattól. Engedd, hogy az Úr használjon, ne gondold, hogy elkopsz. Milyen jó lenne, ha életed, ahogy kopik, egyre fényesedne. Míg egyszer felkerül Isten országába, és ott örökké fénylik. Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? Bár utolsó lélegzetig a kezében lehetnél! Azt mondja az Ige: Mindig kezénél vannak az Õ szentjei.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

---

Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra címû könyvébõl

                                                

Boci szelet! :)

Hozzávalók a kakaós tésztához :

8 evőkanál  liszt, 5 evőkanál cukor,  4 tojás, 1 dl tej, 1 dl olaj, 3 evőkanál kakaópor, 1 cs. sütőpor

Túrós részhez :

fél kg túró, 5 evőkanál cukor, 1 tojás, 1 cs. vaníliacukor, 5 dkg búzadara, 1 citrom héja, mazsola.

Elkészítés : A tojások sárgáját keverjük ki a cukorral, adjuk hozzá tejet, az olajat, a kakaóport majd a sütőporral összekevert lisztet is. A tojásfehérjéket verjük habbá és óvatosan keverjük bele a kakaós masszába.

A túrós részhez a túrót keverjük ki a tojással, a kristálycukorral, a van.cukorral, a reszelt citromhéjjal valamint a mazsolával és a búzadarával.

Egy közepes méretű tepsibe tegyünk sütőpapírt és öntsük bele a kakaós masszát. Egy kávéskanál segítségével szórjuk rá „foltokban” a túrós masszát a kakaósra. Elsőre lehet, hogy soknak tűnik a túrós massza, de bátran rá lehet szórni mind, mert bőven „elfér” benne.

Előmelegített sütőben, lassú tűzön, 170 fokon, kb. 30 perc alatt süssük készre. Ellenőrizzük tűpróbával. 

Egy nagyon finom, könnyű túrós süti! Jó étvágyat hozzá! :))

Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

„Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.

Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!”